Kézügyesség, díszek, stb:.
Az elkészítés menete:
Először is gondoskodnunk kell arról, hogy a tengerparton szedett csigáink és kagylóink maradéktalanul tiszták legyenek. Ellenkező esetben amint hazaérünk, és kibontjuk a zacsit, amiben tároltuk kincseinket, azonnal a kukába dobjuk az egészet. A bomló szerves részeknek kifejezetten rossz szaga tud lenni. És sokan nem is tudják, hogy a csigákban, ha már nincs is csiga, attól még 99%, hogy apró remeterák él benne. Az alapos tisztítást ezért célszerű már a tengerparton megkezdeni a következőképp. Az összegyűjtött mindenféléinket alaposan mossuk meg édesvízzel, s hagyjuk a napon teljesen megszáradni. Az erős napsütés felmelegíti a csigaházakat, és távozásra kényszeríti a benne lakó rákocskákat. Ez persze nem a legkeresztényibb megoldás. Igyekezzünk tehát a partról gyűjteni csigaházakat, nem pedig a tengerből, abban kevésbé biztos, hogy lakik valaki.
A megtisztított, megmosott, megszárított vázakat rendszerezzük, tervezzük el, hogy mi fog készülni belőlük. Csiszolópapír segítségével akár méretre is csiszolhatjuk őket.
Az egyes részeket ragasztópisztoly segítségével rögzítsük egymáshoz. A piciny orrokat, szemeket gyöngyből ragasszuk.
A kész alkotások aljára - vagy akárhova - alkoholos filctoll segítségével írjuk rá a nyaralás helyszínét egy dátummal. Így biztosan nem fogjuk összekeverni az emlékeket.
A kész alkotásokat helyezzük a polcra, vagy ajándékozzuk szeretteinknek, akik nem lehettek velünk a nyaralás alkalmával, vagy éppen azoknak szép emlék, akik velünk voltak.
Az elkészítés menete:
Kartonpapírra rajzoljuk körbe egy papucsunk talpának körvonalát, majd sniccer és olló segítségével vágjuk körbe. Ezt a műveletet a felnőttek végzik, gyerek kezébe sniccert nem adunk, kartont pedig nagyon nehéz vágnia.
Az elkészült papucstalpat kilyukasztjuk 3 helyen, ahol eredetileg a pántok vannak. Az egyik lyukba dugjuk a drótot (én virágkötöző drótot használtam, de zseníliadrót is tökéletes), a hátoldalon ragasztószalaggal rögzítjük, majd felfűzzük rá a gyöngyöket.
A lyukakon átbújtatva a drótot a másik pántot is elkészítjük ugyanígy, gyöngyökkel, majd pedig a papucs hátoldalán a drótokat egymáshoz tekerem.
A fölösleges drótot levágom, és az egészet leragasztom ragasztószalaggal, hogy nehogy megszúrja a gyereket, ha elkészült a művel.
A művelet végeztével a papucs talpára mintát festünk.
Jó szórakozást kívánok!
Az elkészítés menete:
A szalmaszálakat egyenként tisztítsuk meg a levelektől, és a búzakalásztól. A megtisztított szárat daraboljuk fel úgy, hogy csak a csöves része maradjon meg, hiszen csak az hasznosítható. A szívószálhoz hasonló csöveket egyenként hasítsuk végig az egyik oldalon, hogy később kiteríthető legyen. Az így előkészített búzaszárakat műanyag edénybe áztassuk be egy éjszakára.
Másnap a megpuhult szárakat könnyű kiteríteni, nem repednek el. A kiterített szálakat két itatós papír közé téve vasalóval simítsuk ki, szárítsuk meg. A kiválasztott sablonunkat a vonalak mentén ollóval vágjuk fel darabokra, de vigyázzunk arra, hogy azokat később tudni kell majd a helyükre illesztenünk, úgyhogy vagy memorizáljuk, vagy fotózzuk le, vagy másoljuk át, vagy rajzoljuk körbe.
Minden sablondarabot fedjünk be szalmával gondosan, majd ragasszuk is rá, és a széleket ollóval vágjuk megfelelő méretűre, ívűre. Tervezzük el, hogy hova kerül sötétebb, hova kerül világosabb szalma. Találjuk ki, hogy a kiválasztott mintának melyik szálirány kedvez a legjobban.
Ha minden apró darab befedésre került, akkor gondosan illesszük össze a kész darabokat, majd ragasszuk őket fekete fotópapírra, vagy egyszínű színes lapra. Válasszuk ki a háttér papír színét úgy, hogy a szalma színével harmonizáljon, de a szalmakép ne veszítsen a hangsúlyosságából.
A kész alkotások bekeretezve, üveg mögé téve igen szép díszei lehetnek a lakásnak.